Kritika #174

Sziasztok!

Ezennel meg is hoztam az első kritikámat, remélem sikerült tartanom az oldal színvonalát, nagyon igyekeztem.:)

A blog linkje: http://nyisdkiaszemed2016.blogspot.hu/

Kinézet

Oké, az mindenképpen feltűnt, hogy lila. Igazából kellett jó néhány másodperc, hogy ezen a felfedezésemen túllendüljek, valahogy annyira erőteljesen csak ez az egy szín dominál, hogy egy picit besokall az ember, ha megnyitja az oldalt. Egyébként elemeiben nagyon szépen összeraktátok a designt, látszik, hogy sokat foglalkoztak vele.

A fejléc nekem összességében tetszik, remekül kiemelkedik a két központi figura, akiknek külön különlegességük, hogy anime karakterek. Olyan téren tetszik a választás, hogy végre nem valamelyik agyonhasznált celeb arca mosolyog vissza a fejlécről, viszont olyan téren azért egy kicsit aggaszt, hogyha valaki teljesen véletlenül keveredik rá az oldalra, és velem ellentétben nem ír kritikát, ebből adódóan pedig nem feltétlenül mélyed el úgy a blog részleteiben, mint ahogyan azt én tettem, akkor könnyűszerrel gondolhatja azt, hogy valamilyen anime fanfictionről van szó. Persze jogos a kérdés, hogy ez engem tulajdonképpen miért is aggaszt... Az olvasók nyolcvanöt százaléka nem tölt el két percnél többet a blogodon, ha nem fogod meg őket azonnal. Ha úgy érzik, hogy egy olyan oldalra keveredtek, aminek témájában nem feltétlenül jártasak, jelen esetben az animeben, akkor anélkül fognak rányomni a piros ikszre, hogy egyáltalán esélyt adtak volna. Ezzel még nem azt szeretném mondani, hogy változtassatok a fejlécen, mert tényleg szép, kár lenne lecserélni, szimplán csak például érdemes lenne a fülszöveget, vagy az információs oldalt, ne adj isten mindkettőt inkább a modulsávban feltüntetni. Ha a potenciális olvasójelöltek rögtön szembetalálják magukat ezekkel, és nem kell külön kattintgatniuk, hogy eljussanak hozzájuk, akkor nagyobb az esély arra, hogy el is olvassák őket. Ezekből jobban kiderül, hogy mégis mire számítsanak, hogy mennyire szükséges a történethez az anime témában való jártasság. Ráadásul bár az első benyomást a szemünkre alapozzuk, azért egy jó fülszöveg sok mindent képes megmenteni, így tényleg érdemes lenne jobban szem elé tenni.

A fejléc alapja szépen egybesimul, semmi nem rí ki belőle, kicsit talán túlságosan is egyben van. Persze nyilván nem a háttér a lényeg, de annyira egymásra vannak húzva a képek, hogy nagyon nehéz bármelyiknek külön is kivenni a sziluettjét.

A felirat szerintem nem a legtalálóbb helyen van, ugyanis a tekintetemet előbb vonzotta magára Annabelle neve, mint a blog címe, pedig jó pár betűméret van a kettő között. A cím egyébként szerintem egy kicsivel még lehetne is nagyobb, mert bár így is olvasható, sokkal jobban vonzaná a figyelmet.

Az oldalsó modulsáv kialakítása tetszik, látszik, hogy foglalkoztak vele, de a készítő nem esett át a ló túloldalára. Pont annyira különleges, amennyire kell. Azt itt is megemlíteném, hogy az információ, valamint a fülszöveg találóbb lenne ebben az oldalsávban, mintsem külön fülecskén, de ígérem, most már leakadok a dologról. Egyébként sorrendileg szerintem rendben vannak a modulok, bár talán a „Kinyitás”-t lehetne még a cserék elé tenni. Igazából nem szeretek a sorrenden vitázni, ahány ember, annyiféleképp logikus a dolog, szóval ha szerintetek így a megfelelő, akkor hagyjátok így nyugodtan. Ennyi lefelé görgetés nem fog senkit megterhelni.

A bejegyzések kinézetéről annyit, hogy sok ember nem szereti ha fehér a szövegszín, mivel rövid idő után elkezdenek vibrálni a betűk, ami lássuk be, nem teszi a legpihentetőbb tevékenységé az olvasást. Engem személy szerint nem zavar különösebben, ezért pontot sem szándékozom levonni miatta, de talán érdemes megfontolni, hogy egy esetleges design módosításnál változtassatok a sötét háttér-világos szöveg koncepción. A szövegről még annyit, hogy ajánlatos sorkizárttá tenni, sokkal igényesebb hatást érhettek el vele.

Összességében a kezdeti sokk ellenére megbékéltem a designnal, bár azért továbbra is fenntartom, hogy érdemes lenne egy új színt belecsempészni a rengeteg lilás árnyalat helyett. A kódolás egyébként jól néz ki, a fejléc is nagyjából rendben van, a bejegyzések összképén pedig egy sorkizártra állítás nagyon sokat fog dobni.

10/7

• Érdemes lenne a fülszöveget a modulsávba rakni
• Nagyon sok a lila, amivel idővel ugyan megbékél az ember, de a lehetséges olvasók nem feltétlenül adnak annyi időt, ami erre elég
• A fejlécen a feliratot kicsit jobban ki kéne emelni, eléggé elveszik ott alul a háttérben
• A bejegyzéseknél tegyétek a szöveget sorkizártra, sokkal rendezettebb hatást ad

Fülszöveg

„Ihlet hiány, könyvborító készítés, mindkettő a könyvtárba vezet. Dorothyt és Georget is ide vezették a körülmények. Sablonosan ismerkedtek meg, szinte filmszerűen. Ugyanaz a könyv keltette fel az érdeklődésüket, vagyis a borítója. " Minden tűzijátéknál ". Ez volt a címe a sorsot forgató történetnek. Számos közös tulajdonságuk volt, annak ellenére, hogy a fényképek és az írás nem igazán passzol. De minden mesének van csomagolása, nem igaz? Mindennapi románcnak indult, bár alig tartott pár napig. Felkeltek, és kiderült: mindvégig kóma alatt voltak. Mindez látomás volt, semmi több. Ez még nem is lenne elég, de a nekik rendeltetett végzet sokkal kegyetlenebb ennél.”

Akkor szép sorjában. Az első mondat kifejezetten tetszik, közvetetten már utal is a romantikus vonalra, amivel rengeteg embert meg lehet fogni, köztük engem is. Utána a neveknél kicsit gondban vagyok, egész konkrétan George-nál, bántja a szememet ez a ragozás. Azt hogy George úgy ejted ugye, hogy „Dzsordzs”, ebből adódóan a helyes toldalékolása így néz ki: „Geroge-ot. Az ilyen hiba engem sajnos kifejezetten zavar, és sokszor úgy vagyok vele, hogyha már a fülszövegben hibás a név ragozása, akkor minek álljak neki a folytatásnak? Mielőtt nevet választotok, mindenképpen nézzetek utána, hogy hogyan ejtik ki, esetleg hogy más oldalakon hogyan ragozzák, mert ezzel az olyan kötözködőket sem riasztjátok el, mint mondjuk én, ráadásul azért szerintem illik a saját karaktereink neveit megfelelően toldalékolni.

Vissza a fülszövegre! Kicsit nekem a szöveg középső része kusza. Még ez a „sablonosan ismerkedtek meg” dolog tetszik, mert bár ti magatok is elismeritek, hogy elég klisés egy első találka, valahogy mégis ez a laza őszinteség szimpatikus az embernek. Utána viszont kicsit zavaros a fogalmazás. A lényeg érthető, de ezzel a sok teletűzdeléssel és pontosítgatással összezavarjátok az olvasót. Például ez a mondat: „Ugyanaz a könyv keltette fel az érdeklődésüket, vagyis a borítója” Egyrészt a vége a levegőben lóg, mert bár értem mit akartok mondani, eléggé összecsapottan lett megfogalmazva. Kicsit olyan, mintha egy átolvasásnál úgy döntöttetek volna, hogy nem elég logikus amit írtatok, és gyorsan hozzácsaptatok volna némi magyarázatot, aminek így se füle se farka. Aztán itt van ez a „Számos közös tulajdonságuk volt, annak ellenére, hogy a fényképek és az írás nem igazán passzol”. A mondat vége egész egyszerűen nem akar összeállni, nagyon furcsán fogalmaztátok meg. Valahogy nekem úgy jobban hangzana, hogy „annak ellenére, hogy a fényképezés és az írás nem igazán illenek egymáshoz”. Logikusabban hat, mert bár amúgy is tudom, hogy mit akartok mondani, de fennakadok olvasás közben a furcsa fogalmazáson, és ez sajnos nagyon sokat levon a fülszöveg élvezhetőségéből.

A fülszöveg vége viszont kifejezetten ütős lett, a sablonos indítás ellenére, itt belecsmpésztetek valami különlegességet, ami felkelti az olvasó figyelmét. Kíváncsivá tett, és a furcsaságok ellenére is eljutottam arra a pontra, hogy kedvet kapjak belekukkantani a történetbe.

Összességében a fülszöveg eléri a célját, felkelti a figyelmet, de sajnos a furcsa megfogalmazások miatt az ember úgy kattint át a prológus linkjére, hogy már sokkal kevésbé elnéző a hibákkal szemben. Megadja az esélyt, de tényleg egy apró malőr is elég ahhoz, hogy inkább az x-et válassza továbbolvasás helyett, és ez azért nem a legjobb ómen, hiszen lényegében még a sztorit el sem kezdte olvasni. Ha kicsit átfogalmazzátok a fülszöveget, akkor sokkal lelkesebben vált át az ember a történetre, és egy kicsit döcögősebb kezdésen is képes átverekedni magát, csakhogy eljusson arra a pontra, ami a fülszövegben megtetszett neki.

5/3

• A közepe nagyon kusza, olvassátok át újra
• A neveknek nézzetek utána
• A vége tényleg kifejezetten belelkesített :)

Szereplők

Ez a menüpont annyira nem győzött meg. Eléggé semmitmondó információk vannak a karakterekről, illetve kicsit a koruk el is bizonyított. Oké, hogy zárójelben odaírtátok, hogy a történet elején, de valahogy akkor sem nyugtatott meg. A fülszöveg alapján úgy tűnt, hogy egy romantikus sztoriba fogok belecseppenni, és bár tudom, hogy az ember tizenhárom évesen is bele tud habarodni bárkibe, azért szerintem az ilyen kori szerelmeket közel sem éli át olyan mélységben az ember, mint a későbbieket. Éppen ezért én kifejezetten nem kedvelem azokat a történeteket, ahol tizenhat év alatti szereplőknél akarják leírni az évszázad szerelmét, de azért bízom benne, hogy nálatok megmarad a hitelesség.

Mindkét karakternél az egyéb pont eléggé csapongó, nem igazán kapcsolódnak össze a mondatok. Ha mondjuk felsorolás formában írnátok, akkor azt mondanám, hogy oké, de ti összefüggő szövegként írjátok, így viszont kicsit jobban meg kéne oldani az átvezetéseket.

3/1,5

• Igazából én kissé feleslegesnek érzem ezt az oldalt
• Az egyébnél írtakat érdemes lenne átfogalmazni

Prológus

Akkor kezdjünk is neki! (Mivel ahogy elnézem, ezt egyedül írtad Kanna, így most elsősorban hozzád szólok, úgyhogy ne lepjen meg, hogy már nem többesszámban írok nektek)

A prológus összességében rendben van, arra tökéletesen elég, hogy elindítsd vele a történetet. Külön fel is csigázza az olvasót, hogy bár a fülszöveg a találkával kezdődik, itt még igazából egyik főhős sem cselekvő szereplőként tűnik fel. Az ember várja, hogy végre megismerje őket, hogy kicsit a fejükbe bújhasson, éppen ezért kíváncsian kattint is tovább a prológusról az első fejezetre (bár nálatok még nincs ilyen, de ha lesz, akkor majd kíváncsian fognak átkattintani :D).

Szóval a célnak megfelel, viszont itt is vannak sajnos pontatlanságok, valamint kevésbé szépen megfogalmazott mondatok. Az elején nekem már önmagában az is furcsa volt, hogy gigantikus méretű betűkkel kiírtad, hogy a kórház a helyszín, majd az első mondatban ezt ismét közölted. Szerintem felesleges a fejezet előtt megnevezni a helyszínt, főleg, hogy utána egyébként nagyon ügyesen körülírtad a kórházi szobát. Utóbbi tökéletesen elég önmagában is.

Ami tetszett, hogy bátran mersz leírni, nem sürgeted a párbeszédeket, nem akarod nagyon gyorsan pörgetni az eseményeket. Hagyod, hogy az olvasó kicsit elmerüljön a helyszínben, hogy jobban oda tudja magát képzelni a karakterek mellé. Szépen vezeted fel a doki és az édesanya beszélgetést, nem sieted el, viszont nem is magyarázod túl, nem hagyod, hogy már rögtön az elején ellaposodjon a történet. A kórházi szoba Mennyországhoz való hasonlítása kifejezetten tetszett, mert bár nem volt eget verően irodalmian megfogalmazva, a maga egyszerűségében aranyos és egyben személyes gondolat volt, ami valahogy közelebbivé varázsolta számomra a történetet.

Ami hiba szisztematikusan többször is előjött, az a párbeszédeknél a közbeékeléseknél merült fel. „Dorothy édesanyjának arca eltorzult, magyarázatot követelő tekintete ölni lett volna képes – Bűntudata van, amiért elrontotta a műtétet?„ Mivel a „bűntudata” szóval egy új mondatot kezdesz, ezért a „képes” mögé pontot kell tenni. Ugyanilyen alapon itt: „kétséget, ami benne dúlt – Nincs oka” , és itt: „halkabb lett – Hagytam” is kell a pont.

Alapvetően az írásoddal nem volt problémám, a mondatok nagyja értelmes és kerek volt, de a fülszöveghez hasonlóan, itt is akadt egy-két rész, amin azért fennakadtam.

„Mindenféle dolog volt rákötve” - Ez itt úgy hangzik, mintha valami madzaggal hozzácsomóztak volna néhány banánt, egy telefont, meg mondjuk egy porszívót. Érdemes lenne egyértelműsíteni, hogy a különféle kórházi gépekre gondolsz.

„most már egy magasságban lévő embert „ - Ugye érzed, hogy ez sem a legszebb megfogalmazás? Értem, hogy arra gondolsz, hogy a lány anyukája, meg a doki egy magasságba kerültek, de ez nem egyenlő azzal, hogy „egy magasságban lévő ember”.

„Ugyan három hónapja alszik, de a szíve még nem állt meg!” - Nem tudom te, hogy vagy vele, de engem ez a „még nem állt meg” dolog nem kifejezetten nyugtatott meg... Kicsit optimistábban is kifejezhetné magát az orvos.

„bele is halhat ha tovább csinálja ezt” - Itt csak annyi, hogy a „ha” elé kéne egy vessző.

„Lisa maga elé tekintett, mintha a semmibe beszélve, s a hangja egyre csak halkabb lett” - Inkább a semmibe beszélne.

Mint látod tényleg nem eget rengető problémákon akadtam fenn, de ettől függetlenül újra meg újra kiszakadtam a történetből, hogy aztán visszaolvassam és értelmezzem a kérdéses mondatokat. Kicsit próbálj meg jobban törekedni a gördülékenységre, olvastasd át mással is a fejezeteket, és kérdezd meg, hogy furcsa volt-e számára valahol a megfogalmazás. Sokszor ami számunkra teljesen egyértelmű és logikus, az másoknak nyakatekerten hat. Velem is gyakran előfordul, hogy fejben annyira benne vagyok a történetben, hogy átolvasáskor sem akadok fenn a mondataimon, hiszen én tökéletesen tudom, hogy mégis mit akartam kifejezni a szavaimmal, de más meg jelzi, hogy neki kicsit furcsa volt ez vagy az a jelenet, és ha kritikusabb szemmel megnézem őket, akkor már nekem is feltűnik, hogy mi zavarhatta meg.

A végére pedig pozitívat. A prológusban nagyon tetszett, ahogy érzékeltetted a szereplők érzelmeit. Nagyon szépen bántál a jelzőkkel, nem írtad túl, de mindig tökéletesen tudtam, hogy mégis ki hogyan viszonyul az egész helyzethez. Épp eléggé volt drámai, az anyukán érződött az aggodalom, a félelem, a lemondás, ahogyan az orvoson is látszott, hogy nagyon bántja a félresikerült műtét. Ezért jár a piros pont!

Helyesírásilag is korrekt volt a rész, a fentebb kiemelt mondatokon túl nem akadtam fenn sehol. Ügyes vagy! :)

10/7

• A párbeszédeknél figyelj
• Nézesd át mással a megírt fejezeteket! Ketten vagytok, ez tökéletes lehetőség arra, hogy bétázzátok egymást
• A leírásokkal csak így tovább

A helyesírásra és a fogalmazásra most külön nem térnék ki, mivel egyelőre nincs fenn több fejezet, a prológusnál pedig mindkettőről írtam, így csak önmagamat ismételném.

Remélem tudtam segíteni a kritikámmal, és nem sértettelek meg titeket. Tényleg segítő szándékkal írtam, nyilván én se vagyok tévedhetetlen, úgyhogy semmiképpen se szegje kedveteket az a néhány negatívum, amit megemlítettem! :)

További jó blogolást! <3

Összesítés: 28/18,5

Naomi L.Price